Tábori Judit
Az Erasmus + által nyújtott lehetőségnek nagyon megörültem, egyrészt mert még soha nem tettem részt ezen a programon, másrészt pedig a covid időszak óta, tehát lassan már 3 éve nem adódott lehetőségem, hogy anyanyelvi környezetben legyek, és úgy nyelvileg mint kulturálisan inspirálódjak.
Az Ail Madrid nyelviskolát évek óta ismerem, mert a budapesti Cervantes intézetben kétévente megtartott továbbképzésekre mindig nagyon tartalmas előadásokkal készültek. Ezért duplán megörültem, hogy júliusban kéthetes tanártovábbképzést tartanak. Nem is késlekedtem sokáig, mint utóbb kiderült, én voltam az első jelentkező a kurzusra, ahol végül 17 tanárkollégával vettünk részt a világ minden tájáról. A legtöbben Olaszországból, Lengyelországból és Magyarországról érkeztünk, de voltak résztvevők Finnországból, Spanyolországból, Kolumbiából, Puerto Ricoból is. Talán a spanyol nyelvi környezet már önmagában is arra készteti az embert, hogy kicsit oldottabb, lazább legyen, de az biztos, hogy nagyon gyorsan kialakult a csoportban egy kellemes, baráti légkör. Sok tapasztalatot sikerült egymással megosztanunk az órák közben is, illetve a szüneteket is arra használtunk, hogy együtt kimehessünk sétálni, és egy közeli barátságos kávézóban tovább folytassuk a beszélgetést, olyan jó spanyolos módon, csakis egymás szavába vágva 😊.
A kurzus felépítése praktikus volt, hiszen az első héten műhelymunka folyt, naponta két különböző témában. Ezek közül az egyiket mindig a nyelviskola egyik tanára tartotta, a másodikat pedig egy meghívott előadó, akik közül legtöbben könyvkiadók belső vagy külsős munkatársai, akik spanyol mint idegennyelv témájú kiadványokkal foglalkoznak, tehát ismerik a legújabb trendeket, az igényeket, és nem utolsósorban az egyes nemzetközi vizsgákon elvárt vizsgakövetelményeket is. Persze a tanár is csak "diák" ezekben a helyzetekben, ezért szinte gyermeki örömmel jelentkeztünk a kiadók által hozott könyvekért, tolongtunk az ajándék tollakért, és füzetekért. Az egyik idősebb kolléga meg is jegyezte, hogy bár ő már a 70 felé közelít, de ha szóróajándékokról van szó, ugyanúgy lázba jön mint 12 éves korában.
A délutánok sem kevésbé jó hangulatban teltek, az iskola kétszer szervezett kulturális programot, egyik nap gyalogos városnézésen vettünk részt, ahol a belváros jó részét gyalog is bejártuk. A város csodálatos, az emberek fantasztikusak, itt mégis inkább a "sportteljesítmény" volt kiemelkedő, hiszen aki 45 fokos hőségben délután gyalogos városnézést tesz Madridban, az tényleg felér egy tavaszi félmaratonnal Budapesten. A fizikai fáradság ellenére így is nagyon jól éreztük magunkat, és a túra után a Debod templom árnyékában a fűben heverészve máris mosolyogtunk a magát a spanyol fővároson keresztülvonszoló tanárcsapaton.
A másik délutáni program a Reina Sofía múzeum megismerése volt. Nagyon örültem, mert bár előzőleg már többször jártam Madridban, úgy alakult, hogy ezt a múzeumot még soha nem volt alkalmam meglátogatni. A modern gyűjtemény be is váltotta a hozzá fűzött reményeket (ehhez talán a kiválóan működő légkondicionálás is hozzájárult), megismertük a 20. század legfontosabb spanyol alkotóit és irányzatait. Egy művészettörténet végzettségű vezetőnk volt, aki egy-egy kiemelkedő műről, nagyon érdekes adatokat és történeteket mesélt. Mint utána megállapítottuk, mindannyiunknak a Guernika festmény tetszett a legjobban, Pablo Picasso leghíresebb alkotása, ami a kiváló magyarázatok után szemünkben az európai remekművek legmagasabb polcára került fel.
A második héten óralátogatásokon vettünk részt, 4 különböző tanárnál, akik 4 stílust, mentalitást és munkamódszert képviseltek. Örültem, hogy részt vehettem egy hibrid órán is, ahol az egyik diák online jelentkezett be órára Kínából. A covid óta tudjuk, hogy bármi megtörténhet, ezért megkülönböztetett figyelemmel igyekeztem magamba szívni az ott tapasztaltakat.
A második héten is igyekeztem legoptimálisabban kihasználni az időt, délutánonként kiállításokra jártam, illetve a "veranos de la villa" kulturális fesztivál rendezvényein vettem részt.
Két hét alatt úgy érzem két havi tudást, élményt és tapasztalatot gyűjtöttem, ami biztosan ki fog tartani motivációs "segédanyagként" az elkövetkezendő tanévben.
Bp., 2022. 08. 17.
Tábori Judit